Újságírók kiszolgáltatottsága: foglalkoztatási viszonyok a médiában

A felmérés a Független Médiaközpont megbízásából készült 2007 nyarán, s ez része annak a nagyszabású médiakutatási programnak, amelyet a Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózata (South East European Network for Professionalization of Media, SEENPM - www.seenpm.org) végzett a szervezet a tagországokban – Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Bulgáriában, Horvátországban, Macedóniában, Magyarországon, Moldovában, Montenegróban, Romániában, Szerbiában és Szlovéniában. A budapesti Független Médiaközpont 2000 óta tagja a Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózatának.

A felmérés célja az volt, hogy jobban megismerjük az újságírók foglalkoztatási viszonyait a régióban. A Délkelet-európai Médiaközpontok Hálózata a kutatási program eredményeit – a regionális összegzést és az egyes országokról készített jelentéseket angol nyelvű kiadványban 2008 márciusában jelentette meg, amely az interneten az alábbi linken érhető el: http://www.ijc.md/eng/index.php?option=com_content&task=view&id=157&Itemid=49

A kutatás során mind kvalitatív, mind kvantitatív felmérés készült, arról, hogy maguk az újságírók hogyan vélekednek munkaügyi helyzetükről. Munkaügyi téren Magyarországnak a jogharmonizáció során átvette az Európai Unió szabályozási rendszerét, az utóbbi időben pedig két változása érintette legnagyobb mértékben az újságírók foglalkoztatási helyzetét: a színlelt szerződések megszüntetése, illetve az Egyszerűsített Közteherviselési Hozzájárulás (EKHO) bevezetése. Ennek ellenére még mindig sok újságíró dolgozik megbízási szerződés alapján, amely nem biztosít számukra megfelelő védelmet a különféle támadások ellenében, jöjjön az akár a tulajdonos, akár a hirdető, akár más gazdasági vagy politikai érdek felől.

Jelen kutatás is megállapította, hogy az újságírók kiszolgáltatottnak látják helyzetüket - ez összhangban van a Magyarországon végzett korábbi kutatások eredményeivel. A kiszolgáltatottság érzetét nemcsak az okozza, hogy az újságírók egy része minimálbérre van bejelentve, hanem azért is, mert véleményük szerint sem a szakszervezet, sem az újságírószövetség, sem a munkát adó médium nem volna képes őket megvédeni egy esetleges támadástól, legyen az jogi vagy akár fizikai természetű.

A délkelet-európai régió újságíróinak munkaügyi helyzetét összefoglaló tanulmány főbb következtetései:

· Általánosságban elmondható, hogy a közszolgálati médiumoknál jobban megbecsülik a dolgozók munkához kapcsolódó jogait.

· A legtöbbször a munkaidővel kapcsolatos szabályozásokat sértik meg a munkaadók.

· Bár fizetésük jellemzően magasabb az átlagnál, az újságírók mégis úgy érzik, nincsenek kellőképpen megfizetve, s jelentékeny különbségek vannak a fővárosi és vidéki újságírók bére között. Több országban a fizetéseket akár hónapig visszatartják egyfajta szankcióként.

· A régióban több kutatás beszámolt arról, hogy az újságírók elbocsátással szembeni védelme nem megfelelő, illetve több helyen a munkaszerződés sem elég precíz.

· A szerződéskötés gyakorlata is ellentmondásos, az erőltetett és hamis szabadúszás elterjedtebb, mint valaha. A médiumok vezetői vagy nem szerződtetik le az újságírót, vagy arra kényszerítik, hogy vállalkozóként dolgozzanak. Sok esetben a szerződések csak a minimálbérre vonatkoznak és az ezen felüli összeget zsebbe fizetik, ezáltal a munkaadó megspórolhatja a járulékok fizetését (idevágó az OECD 2008. március 11-én megjelent adatsora, amely szerint Magyarország a 2. ország a munkabért terhelő adóterhek és járulékok tekintetében a maga 54,4%-val).

· Gyakori a fiatal újságírók kizsákmányolása.

· Előfordul diszkrimináció kor, nem, politikai vagy vallási meggyőződés miatt, bár a régiókból származó jelentések ezeket nem tekintik komoly problémának.

· Lelkiismereti záradék az újságírók munkaszerződéseiben inkább kivételnek számít.

· A médiumok sokszor visszaélnek a szerzői jogokkal.

· Az újságírók szakmai és társadalmi bizonytalansága elősegíti a (z ön)cenzúrát, bár ez országról országra eltérő mértékben jelenik meg.

· Az újságíró szakszervezetek gyengék vagy nem is léteznek, a társadalmi párbeszéd korlátozott, a kollektív szerződések pedig igen ritkák. Sok munkaadó negatívan viszonyul a szakszervezetekhez, és sok újságíró nem is mer tagságot vállalni.